Beatles-láz és csikidám

2017. 03. 13. Könnyűzenei örökség

A Magyar Rockhírességek Csarnoka tömve volt, már öt órakor szállingóztak az emberek, pedig a beszélgetés csak hattól kezdődött. Szikora Róbertre vártak, aki az Azok a régi csibészek poptörténeti talkshow legújabb vendége volt. A zenészt Lévai Balázs televíziós műsorvezető, újságíró faggatta.

A korai évektől indult a beszélgetés: megtudtuk, hogy a zenész édesapja, Szikora Jenő táncdalénekes volt, bárokban és éttermekben lépett fel. Ugyan nem volt sok koncertje, de a kis Robit gyakran elvitte magával. Így találkozott Kovács Erzsi énekesnővel, de édesapjához Kovács Gyula (más néven „Mr. Dob”) dobtanár is gyakran járt.

Szikora ebben az inspiratív közegben nőtt fel, s viszonylag hamar el is kezdett zenélni: gitározott, majd később dobos lett. A One Word nevű együttessel debütált hetedikes korában, Chuck Berry Rock and Roll Music című számával, Rákospalotán. Ez egy szombati napra esett, hétfőn pedig a lányok már hazáig kísérték, persze, csakhogy beszélgethessenek vele a zenéről. A következő években több zenekarban is játszott, köztük az Anonymusban és a Szivárványban is. Végül a Fermben kötött ki, egykori Anonymus-beli társaival együtt. Szikoráék Orszáczky Jackiékkel is jammeltek, ez volt az úgynevezett közönségoszlatás – a lassú taktusok ugyanis elijesztették az embereket a nézőtérről. Eközben Kékes Zoltán, egykori Ferm-tag úgy döntött, hogy beajánlja Szikorát a Hungária zenekarba, ahol ekkoriban játszott. A második Ferm-koncert meglátogatása után be is vették őt dobosnak. Sipos Péter emlékei szerint, mikor először találkozott Szikorával a Berlini Sörözőben, annak első mondata a következő volt: „Fogadjuk, hogy több Paul McCartney-képem van, mint neked!

Kelet-Berlinben egyébként a Hungária – Szikora Róberttel kiegészülve – nagy sikereket ért el a Beatles-showjával. Többek között ennek volt a hozománya, hogy itthon fel akartak venni velük egy Beatles-lemezt, a Beatles-lázat, ami azonban nem jelenhetett meg, csak 1997-ben.

Az 1980-as év sok újdonságot hozott. A Hungária már nemcsak egy zenekar volt, hanem egy komplett rock’n’roll-produkciót is jelentett.

Nagy ugrás volt ez a sötétbe, hiszen nem tudták, milyen eredménye lesz a váltásnak. Előtte viszont újra meg kellett alakulniuk, hiszen Sipos disszidált, így hárman maradtak. Michael Siegel, a berlini menedzserük javaslatára meghívtak egy basszert (Novai Gábor), egy szaxofonost (Fekete Gyula) és egy énekesnőt (Dolly) a bandába. Novai elintézte, hogy az E-klubban zenéljenek. Annyira féltek a sikertelenségtől, hogy Szikora kitalálta, hogy ne legyenek szünetek a számok között, nehogy kifütyüljék őket. Azonban valami történt aznap este. A büféből bejöttek az akkori menő fiúk, a focista Törőcsik András és Nyilasi Tibor, s nézték, mi folyik a színpadon. Gyorsan ment a siker híre, sokan akartak a Hungáriával játszani ezután a koncert után. Hamarosan eljött a nagylemez ideje is, ugyanis egy szerencsés véletlen folytán Erdős Péter elutazott, így Wilpert Imre leadta nekik a drótot, hogy most felvehetik az anyagot. Azonban azt össze is kellett rakni! Elosztva a szerzőséget, mindenki írt számokat a Rock’n’roll party lemezre. Azonban a későbbiekben szerzőségi viták kezdődtek a Limbó Hintó című szám kapcsán, amely mellé Fenyő és Novai neve volt illesztve, pedig az egész zenekar egyenlően tette bele az anyagot. Időközben Szikorát felkérték, hogy írjon egy számot Szűcs Judith nagylemezére, ami az énekesnőnek annyira megtetszett, hogy végül az egész albumot vele íratta meg.

Szikora álnéven (Bob Lanky) jegyezte ugyan a munkát, azonban Fenyő Miklós fülébe jutott a dolog. A következő Hungária-próbán rákérdezett, Szikora pedig elmondta, mi a helyzet.  Fenyő szerint a rock’n’roll egységét nem lehet megbontani, a tagok nem írhatnak diszkósoknak. A konfliktus elharapózott. A zenészt a Lemezgyár is marasztalta, először szép szóval, aztán kevésbé udvariasan, azonban nem ment vissza a bandába.

A következő zenekar, az R-GO megalakulása annak köszönhető, hogy Szikorának jött egy sugallata, hogy hívja fel Környei Attilát, akivel egykor együtt játszott a Fermben. Vadonatúj tagokat vettek fel a bandába, és az együttállás nagyon jól sikerült. Maga a dizájn – a „szafariba oltott szexi katonaszökevények”, ahogy Lévai Balázs fogalmaz – Rejtő Jenő könyveinek világából jött. A lemezgyárnak nem volt sok bizodalma bennük, 30 ezer példányban jelentették meg a lemezt, ami akkoriban kevésnek számított. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy tévedtek, hiszen 520 ezer lemez kelt el.

Az R-GO sorsát nagyon sokan követték: első koncertjükön nyolckor kezdtek, de hétkor már betörték az ajtókat az emberek. Később a banda egy R-GO Klubot is létrehozott Budakalászon. Azért ott, mert oda nem divatból mentek az emberek, hanem, mert tényleg szerették a zenekart. Így kialakult egy keménymag, amelynek számos tagja egyébként ezen az estén is képviseltette magát. Az est legvégén még szó esett a musicalekről, és a Szikora által kitalált popparódiákról is, amelyek az irodalmi persziflázs zenei megtestesítői. A zenész elmondta, hogy a zeneszerzés, szövegírás a hobbija. Reggelente megír egy számot éhgyomorra, majd kiviszi a kutyáját, ír egy újabb számot és szöveget is rittyent hozzá. Végül Lévai Balázs szembesítette őt egy általa mondott idézettel: „ha normális vagy, akkor művészileg nulla vagy”. Szikora elmondta, hogy szerinte csak úgy lehet jót csinálni, ha kizökkentik az embert. Így született meg a Létezem című szám, ami a Hungária utáni talpra állásról szól. Végül egy átadott bókkal zárult az este: Lévai a Vígszínházban találkozott Grecsó Krisztiánnal, aki hosszú percekig fejtegette, hogy a Szeretlek is, meg nem is-lemezen nincsen rossz dal. Szikora Róbert népszerűségét emellett más is bizonyította: az est után kisebb fajta tömeg gyűlt össze, hogy autogramot szerezzen a zenésztől.