Bemutatkozik a programiroda 2.: Bali Dávid, nemzetközi kapcsolatok

2017. 02. 13. CSTP Hírek

Az A38 Hajó alig egy hónapja nyerte el nyílt pályázaton a Cseh Tamás Programiroda működtetését. Az iroda négy fővel működik, és ebben a sorozatban bemutatjuk munkatársait. Most a nemzetközi kapcsolatokért felelős Bali Dávid mesél terveiről, elképzeléseiről, a magyar zene lehetőségeiről a nemzetközi piacon. És persze szóba kerülnek kedvenc lemezei, no meg a Firefly sorozat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a könnyűzenei élettel?

Zenei újságíróként kezdtem, naiv önszorgalomból: jellemzően hardcore/punk- és metálzenekarokról, lemezekről írtam, aztán kitágítottam ezt a kört idővel, nem titkoltan edukatív szándékkal, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy sikerem volt vele.

Milyen zenei területeken dolgoztál eddig?

Voltam netlabel-inkubátor, sajtós, grafikus, turnémenedzser, színpadmester, stagehand, babysitter, produkciós menedzser, az elmúlt négy évben pedig promóterként vagyok a legaktívabb, amikor nem a nemzetközi kapcsolatokról, vagy általánosságban a zenei tehetséggondozásról van szó.

Meg lehet fogalmazni a programiroda nemzetközi misszióját egyetlen mondatban?

A cél az, hogy a lehető legtranszparensebb módon, a szakmával folytonos párbeszéd eredményeként mutathassuk meg a magyar zene diverzitásának izgalmát a megfelelő nemzetközi platformokon, ami révén a HOTS mint ernyőbrand évek kemény és következetes munkájával egyet jelenthet majd a feltétel nélküli minőséggel, visszahelyezve a magyar könnyűzenét Európa térképére.

Egy évre szól a jelenlegi stáb megbízatása. Hogyan lehet ennyi idő alatt látható nemzetközi jelenlétet kialakítani?

A lényeg számomra a fókuszáltság, hogy célirányos reprezentációnk lehessen minden tervezett ország minden kapcsolódó programján - ez a variabilitás méltóképp mutatja majd meg egy évvégi tablón, hogy mit érhettünk el, és hol tartunk az előzményekhez képest. Már az első naptól kezdve az a legfontosabb számomra, hogy ha át kell adnom az utódomnak mindazt, amit ebben a tizenkét hónapban elérünk, akkor egy olyan összefüggő tervet kaphasson meg, amit nem a nulláról kell felépíteni, hanem szabadon hozzáadható és elvehető elemekkel biztosítja a magyar zene nemzetközi jelenlétét, ez pedig szerencsére már most kirajzolódott egészen 2018 márciusáig 10 ország 10 nemzetközi eseményén, valamint egy hazai coaching-program pilotjával.

Ha programiroda egy zenekar/kvartett, te ki vagy benne?

A kottatartó álvány. Na jó, igazából egy mély tónusú, alákevert Philicorda-kíséret vagyok, amelyik néha eltérő dallamot játszik a többi hangszertől - ez pedig nem a szólózásról szól, hanem a hallgatóban kialakuló felismerésről, hogy a hangszín eddig is folyamatában volt jelen, csak önálló életre tud kelni, ha elég teret kap.

Aktívan zenélsz, és rengeteg zenét hallgatsz. Mi van most a playlisteden?

A friss megjelenések miatt Frank Carter & The Rattlesnakes, L.A. Salami, Joep Beving, SOHN, P.O.S., Meadows és a The Great Old Ones aktuális lemezei, a komfortzónám miatt pedig az első Bad Brains album, Nastól az Illmatic, a Life.Love.Regret az Unbrokentől, 2Pac börtönlemeze, a Me Against The World, valamint Bob Dylan eredeti Royal Albert Hallos koncertfelvétele és Philip Glass Metamorphosisa van most betárazva életem két legmeghatározóbb lemeze, a Quicksand Slipje és a Sinking Ships Disconnectingje mellett.

Fesztivál vagy klubkoncert?

Klubkoncert, kérdés nélkül: tömegiszonyom van, és utálom a kordonokat.

MP3 vagy bakelit?

Ha az előadó halott, vagy már inaktív, akkor jellemzően bakelit. Viszont az elmúlt két-három évben már tematikusabban gyűjtöm a lemezeket, mert hiába van jelen a mindennapjaimban és az életemben a hardcore/punk kultúrája, jobban esik hazaérve jazz, blues, énekes-dalszerzői és kortárs zongoralemezeket feltenni, szóval az utóbbi időben már műfajszerűen koncentrálom a gyűjteményem, a hangosabb és dühösebb lemezeket pedig CD-n, kazettán vagy digitálisan vásárolom meg.

Angol vagy magyar dalszöveg?

Az önkifejezés szándékától függ: a közhely sajnos magyarul és angolul is közhely, az igazán átélhető, őszinte és maníroktól mentes üzenet viszont számomra angolul jobban működik, mert sokkal több elágazást látok a magyar nyelv szerkezetében annál, mint ahogy iránymutatás nélkül azt igazán kihasználva látnám a mindennapokban. Az elmúlt tíz évben két olyan magyar nyelvű lemezt hallottam, aminek betéve tudom minden sorát a mai napig, és ezzel szemben legalább száz ilyen angol nyelvű lemezt tudok mondani, sajnos. De remélem, ez változni fog.

Ha nem zene, akkor mi?

Irodalom (főleg posztmodern), képregények (már majdnem teljes a Spectre-gyűjteményem), sci-fi és horrorfilmek, lehetőleg VHS-en (az ötvenes évektől a kilencvenes évekig minden jobb kedvre derít, és persze #bringbackfirefly), végeláthatatlan bicikliszerelés és társasjátékok.

A sorozat első része, Boross Zoltán irodavezető bemutatkozása itt található >>>